Nagy Szilárd polgármester október 23-i üzenete - "A Haza TE vagy"

Tisztelt Emlékezők!
„Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: Korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat. A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is."
Engedjék meg, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján, a sokáig méltatlanul elfeledett Márai Sándor gondolatait idézzem, aki a fenti sorokat A hazáról és az államról szóló írásában hagyta ránk. Idevágónak érzem, hiszen azok, akik bő másfél évszázaddal ezelőtt úgy döntöttek, hogy az életüket és a szabadságukat kockáztatják azért, mert egy másfajta országban szeretnének élni, és ezért képesek voltak összefogni, nem azt kérdezték, hogy mit ad nekik a haza, az ország, miért szeressék, hanem azt nézték, ők mit tehetnek érte. Azért is gondoltam Márait idézni, mert ahogy távolodunk a történelmi napoktól, úgy tűnik, nincsenek közös ügyeink, vágyaink és feladataink. Ezért az ország szerintem nem pártpolitikai, gazdasági vagy etnikai alapon szakad ketté. Sokkal inkább az különböztet meg bennünket, hogy csak várunk, elvárunk, követelünk valami a hazától – inkább az államtól –, avagy tenni, adni, áldozatokat hozni is hajlandóak vagyunk az államért, inkább a hazáért.
A mából nézve úgy tűnik, 1956-ban többségben voltak azok, akik adni is akartak, és nem nézték, hogy ennek mi az ára, a következménye. Éppen ezért a 2012-ből nézve egyre inkább azt érzem 1956 legnagyobb sikerének, üzenetének, hogy volt összefogás, cél és közös akarat.
Olyan jó lenne látni, hogy ilyesmi nemcsak forradalmi időkben fordulhat elő velünk magyarokkal. Hanem a hétköznapokban is. Akkor, amikor össze kellene fognunk a jövő Magyarországáért, a jövő Kengyeléért. Ami természetes, hogy lehetne jobb és sikeresebb, mint a mai. De azt csak közösen érhetjük el.
„A hazától ugyanis nem lehet várni semmit. A haza nem ad érdemrendet. A haza csak van.” Vallja Márai ugyanebben az írásában.
Lássuk be, hogy az ország hétköznapokból épülő történelme nem nélküled, nélkülünk zajlik. Magyarország és Kengyel sorsát mindenki befolyásolja és befolyásolhatja. A haza, az otthon ugyanis belőlünk épül, és akkor lesz olyan, amilyennek szeretnénk, ha minden építőeleme hasznos és hasznosul. Összefogás nélkül pedig nincs jövő sem Kengyelen, sem Magyarországon. Még akkor sem, ha Márai szerint „Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret.”
Véssük fel magunknak: A haza te vagy!