Kengyel község története, elhelyezkedése

Forrás: Kengyel Közösségi Portál (http://kengyel.info/node/513), Csibrány István

Felhasználás feltétele: Ez az írás – részben vagy teljes terjedelmében - csak a szerző írásbeli engedélyével használható fel. 

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton..."

(Radnóti Miklós: Nem tudhatom…)

"Régészeti leletek tanúsága szerint, Kengyel környéke évezredek óta lakott hely." Valahogy így kezdődik minden, községünk történelmével foglalkozó írás. És milyen igaz!

Maga a "kengyel" vitatott eredetű szó. Egyesek szerint az ugor korból származó ősi örökség. A "kegy" (kör, karika) "l" képzős (denominális) változata. És valóban, a falunk mellett fekvő, azóta kiszáradt, az írásos emlékekben először 1075-ben említett Kengyel nevű Tisza ág, mint két összekapcsolt karika (8-as) rajzolódik ki a térképet szemlélő számára.

A régi oklevelek és az irodalom azonban nem csak Kengyelt, Kengyelszállást, hanem Tenyőt is, Pélnek említik. Egyértelműen megállapítani nem lehet, hogy Kengyel, illetve Kengyelszállás falut hívták-e másképpen Pélnek, Pelónak, Pelunak Pewlnek, Pelőnek, vagy Tenyőt. A szakirodalom ennek megállapítását illetően nem foglal egyértelműen állást. Legelső és legrészletesebb írásos emlékünk, melyben mindkét falu egyszerre és külön névvel (Tinoka és Kengyel) szerepel, az 1571-es török fejadó defter (összeírás). (Mint később láthatjuk.)

Dr. Györffy Lajos szerint a török defterben többször előforduló Tinoka vagy Tinöve falu kétségtelenül azonos a középkori oklevelekben említett Thenew, más néven Pelew kun faluval, melynek nevét Szajol és Puszta-Pó közötti Tenyőpuszta (ma Tiszatenyő) tartotta fenn. A szláv hangzású Tinoka név feltehetően a XV. században erre a vidékre települt délszláv lakosoktól származhat, mások szerint viszont a török eredetű "tinó" szóból ered. Emlékét máig fenntartja a Szajol és Tiszatenyő között található Tinoka halom és Tinoka ér.

Ugyanakkor az ősi Kengyelszállás elnevezésből a "szállás" tag arra utal, hogy már a XIII. században önálló falu lehetett Kengyel, hiszen a IV. Béla által betelepített nomád kunok nevezték így téli szálláshelyeiket.

Mindebből kitűnik, hogy egyértelműen még mindig nem foglalhatunk állást annak tekintetében, hogy községünk történelmének kezdete azonos volt a szomszédos településével, netán két külön faluról (egyik a Kengyel révjénél, másik a tenyői monostornál, s mindez a Pél nevű földterületen) volt szó már a kezdetekben is, vagy esetleg a két feltételezett falu között létezett egy harmadik, melyet Pelőnek neveztek. Mindenesetre azt gondolom, akkor járunk el helyesen és akkor látjuk át történelmünk folyamatát, ha az egész (Törökszentmiklós, Szajol, Szandaszőlős, Rákóczifalva és Rákócziújfalu, Martfű és Kétpó közötti) területet vizsgáljuk.

Ezen a tájon található a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által nyilvántartott 49 darab régészeti lelőhely, az őskortól egészen a késő középkorig. Közte új kőkori, rézkori, vaskori, népvándorlás-, római-, árpád- és középkori településnyomok, sírok, templom és temető maradványok.

A legrégebbi, az az új kőkori, Kengyelszigetről származó (OFI major környéke), és a Damjanich János Múzeum birtokában lévő érdekes lelet, egy teljes gyöngysor, ami átfúrt apró tengeri csigákból és ragadozó fogakból áll. Ilyen épségben lévő ékszer nem kerülhetett lakóhelyek hulladékgödrébe, ezért valószínű, hogy ez a nyak&´k egy női sír melléklete volt. Ugyanakkor tanúsítja a helyi és távolsági kereskedelem élénk voltát is.

Vannak azonban jóval feltűnőbb és jóval látványosabb emlékeink is. A középső rézkor időszakában több hullámban érkező déli eredetű népek között egy teljesen új, keleti származású népcsoport jelent meg, kiknek eredeti szállásterületük a mai, Fekete-tenger melléki sztyeppe vidéken húzódott. Nagyállattartó lovas n&´p volt, csak rövid ideig lakták az Alföld legeltetésre alkalmas területeit, mégis máig látható emlékeket hagytak maguk után: az ún. kunhalmokat. Ezek a látványos, gyakran 8-10 méter magas sírhalmok (népi elnevezésükkel ellentétben) nem a kunoknak, hanem ennek a rézkori népnek alkotásai. Ásatások tanúsága szerint a halmok alá egy-egy család temetkezett, előkelő mivoltukat nem a sírokban elhelyezett tárgyak, hanem a sírhant magassága jelezte. Egy Kunhegyes mellett a közelmúltban feltárt halom alapján tudjuk, hogy a halottakat sekély sírgödörbe helyezték, szinte ülő pozícióban, fejüket, felső testüket bőrökkel, textíliával feltámasztották, lábukat felhúzták és azt is alátámasztották. A teljes sírgödröt bőven telerakták értékes bőrökkel, ennek mára már csak lenyomata, csekély elkorhadt maradványa maradt meg. A test mellé az élet mindenkori szimbólumát helyezték: egy darabka vörös színű földfestéket, okker-rögöt. Más gyakorlatilag nincs is ezekben a sírokban, néha elvétve egy-egy edény, rézeszköz. Erre a sírra emelték aztán a halmot, a környezetből felhordott földből. A rangos halott eltemetése után is visszatértek a sírhelyhez, hogy a később eltávozókat is ott földeljék el, mélyen beleásva őket a halom felhordott földjébe.

Kengyel határában hat halom bizonyosan a kunhalmok közé sorolható, és egy jellegzetes kiemelkedésről a nagyléptékű térképek tanulmányozása alapján valószínűsíthető, hogy ez is kunhalom volt. Név szerint: Baghy-domb, Szélmalom-, Beszélő-, Csemetekerti-, Godó-, Nagy-Kaszadér-halom, és a Templom-domb. (Ez utóbbi is valószínűsíthetően rézkori kunhalom, melyre a középkorban templomot építettek és körülötte temetőt alakítottak ki.)

Őskori emlékeink leggyakoribb "bűne", hogy útjában állnak egy-egy útnak (Beszélő-halom) vagy a nagytáblás művelésnek. Egyszerűen elhordják, vagy szétszántják őket. Magasságuk egyre fogy, lapos, elterülő formájukban pedig már nem képviselnek értéket.

Folytatás: 2 rész

Források:
Dr. Győrffy Lajos: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez (Szolnok, 1956.)
Adatok Szolnok megye történetéből (Szolnok megyei Levéltár, 1980.)
Szolnok képekben (Szolnok 1984.)
Fejezetek Törökszentmiklós múltjából (Törökszentmiklós, 2001.)
Kengyel község település rendezési terve (Szolnok, 2005.) 
 

 

Nagyobb térképre váltás

´